A digitális képkorszak hozta el számunkra a valódi fotómontázsok készítésének viszonylag egyszerű módszerét.
A valóság átrendezésének legizgalmasabb módja az, ha egyetlen felvételen belül rendezzük át a képi motívumokat. Egyszerűen azért, mert az élet által kínált látvány nem fejezi ki pontosan azt az életérzést, amit szerettünk volna másokkal is megosztani. Ez a belső montázs sok - egyébként közömbös - fotót helyezhet a közönség érdeklődésének középpontjába.
Az alábbi eredeti fotóból kszült a jobb oldalli montázs
A digitális képfeldolgozás nagy hátránya az, hogy a lehetséges megoldások sokaságát kínálja fel az alkotók számára.
Kérem, húzza az egeret a kép fölé!
Nehezebbé válik a döntés, hogy végül mely kompozíciót tekintsük véglegesnek, elfeledve és kitörölve az összes többit. Korábban ezt eldöntötte az egyetlen expozíció, amelyet egy adott helyen, egy kiválasztott téma esetén elkövetett az alkotó. Esetleg készített még két- három további variációt.
Ám a digitális képmódosításoknak nincs határa! Különösen nincs akkor, ha bevonjuk a folyamatba a különleges képi effektusok végtelen variációs lehetőségét. Ezeket felsorolni sem kívánom, mert az alapprogramhoz egyéni effektusok is csatolhatók. Ezek révén olyan képi hatások érhetők el, melyek csak annak a fotográfusnak a műveit jellemzik majd, aki kitalálta a speciális effekteket. A kreativitás felerősödik, a képi sablonok pedig lassan a háttérbe szorulnak.